Tartalom A nehézipari Egyetem hallgatói is próbálgatták ujjaikat a gitárhúrokon. Egy halk, beteg fiú keze alatt haláláig hangosodott a dob, egy lány váltogatni kezdte zeneiskolai csellóját a basszusgitárral, hogy a kollégium folyosóján tolongó diákoknak, majd hamarosan a "Boci bár" ezres tömegének felidézzék a BEATLEAS és a BEE GEES kemény, progresszív hangját. 1973 lehetett. Senki sem tudja pontosan a dátumot, amikor ketten-hárman pengetni kezdtek valamelyik kollégiumi szobában,
amikor tele lett hallgatókkal a folyosó, amikor bulit buli után kezdtek szervezni számukra, amikor kellett már valami nevet választaniuk. Az elhunyt dobos, Halász Jozsó egyszer kezébe vett egy könyvet, az volt ráírva: Edda-dalok... Mindegy, legyen EDDA. Nem akarták híressé tenni, eszükbe sem jutott, hogy a maguk élvezetén és barátaik szórakoztatásán túl is lehetnének céljaik, lehetőségeik. Váratlanul tört rájuk a népszerűség, egyre nőtt, hívták, cibálták őket mindenfelé a városba, aztán az egész megyébe. Nem keresték a sikert és nem készültek rá. Nehézipari szakembereknek készültek. S akiknek lassan terhessé vált a sok zenélés, azt mondta: gyerekek, nem megy. És felváltotta valaki más. Mert megállni már nem lehetett. Évek teltek el, míg kialakult az ötösfogat, melynek a híre szétfutott az országban. Attis (a kisfiú, aki lopva leste
valamikor a gyárfalat), Slamo, Zsöci, Talfi, Buksi. Ők már akartak valamit: olyat produkálni, hogy attól fogva ne kelljen semmi egyebet csinálniuk, csak zenélhessenek.... Minden hókuszpókusz nélkül belevágtak egy akkordba és felforrósodott a levegő. Szerény erősítés is elég volt, hogy
átjöjjön rajta minden hangjában őszinte, szíven ütő, makulátlanul kidolgozott zene. Előugrott az énekes, ahogy a pesti riválisok emlegették, a simlis Pataky:"Szevasztok! Öt egyszerű arc! Igen, onnan a világ végéről, Miskolcról..." Pesti bemutatkozásukra nagyon készültek. Éjjel-nappal próbáltak, minden hangot úgy kidolgoztak, hogy álmukban is
tökéletesen tudják. Minden eszközüket százszor ellenőrizték, hogy a villámcsapás se akadályozhassa a működésüket. A Közgazdasági Egyetem az EAST és a ROLLS elfogult közönsége előtt arattak átütő sikert. De tudták: a nagy berobbanás még odébb van. ... (Pataky) Végre mégis elérte pesti talpalásaival, hogy önálló koncertet adhattak a Budai Ifjúsági Park
félelmetes hírű közönsége előtt. Ha létezik ilyen a zenében: tökéletesen felkészültek. És csak a főváros határán tudták meg az utcai plakátokról: velük egy időben Piramis-koncert zajlik a Kisstadionban. Mindenki, akit az ő zenéjük egy kicsit is megérinthet, Soméknál lesz. Rájuk a dobogó a dobogó előtti óriási területen pár tucat ténfergő fiatal várt. Unottan, minden mindegy alapon. Alig lehetett őket a színpad elé terelni... Mégis híre ment a zenéjüknek. Mégis jöttek a hívások sok száz kilométerekről: azt mondják, jók vagytok, gyertek hozzánk is! Nőtt a hírük.
Félelmetes hatású volt a zenéjük...
...A MÚLT
Ős-EDDA (1973-1977)
Ex-EDDA (1978-1983)
Új-EDDA (1984- )
... Volt egy fiú... Egy felejthetetlen emlékű, nemes lelkű fiú: HALÁSZ JÓZSEF. Imádta a zenét. Tanulta is... Kereste
az alkalmas társakat. FERENCZI ZOLTÁN mérnökhallgató volt az első, aki a gitárjával mellé állt.
BEÉLY KATALIN, zenei szakiskolás csellista, Ferenczi szerelme megtanult basszusgitárt pengetni hozzá.
ZSIGA ZOLTÁN énekelt a GRIFF-ben, őt felváltotta a többet vállalni tudó FODOR ATTILA, aztán hamarosan -PATAKY ATTILA.
(Egy ideig énekelt velük DARÁZS ISTVÁN is.) ... Halász jó partner volt mindenben, ami eredményt, jobb zenélést ígért. Sajnos, az egyetem után éppen
az ország másik végén kapott állást. Helyét a dob mögött SZEPCSIK JÓZSEF (Sucu) foglalta el, aki azonban megbetegedett, 1976-ban abba kellett hagynia és- ez volt az első halálos tragédia az EDDA életében- egy év múlva meghalt. Pataky 1976 tavaszán leutazott hát Zalába és szenvedélyesen rábeszélte Halász Jozsót: térjen vissza
Miskolcra- muzsikálni. Ősszel derült ki az újabb tragédia: ő is gyógyíthatatlan beteg.... A drága, lelkes, csupa érzés, csupa zene Jozsónak, az EDDA megálmodójának, létrehozójának és névadójának, a társaiban lelket tartónak is fel kellett adnia. Négy év múlva, 1980. október 9-én az EDDA zenéje a "Fémszívű" szomorú hangjai búcsúztatták el: gyászritmussá, gyászdobbanássá váltak a fémkemény dobütések. A zene új dobverőkkel szólt tovább.... 1977-ben a dobnál CSAPÓ GYÖRGY ült, amikor Beély Kati, majd Ferenczi Zoli is válaszút elé került- és ők tartották életük eredeti irányát. Soha nem is gondoltak másra. Amit ezek az alapítók, az Ős-EDDA muzsikáló diákjai- a hozzájuk állt FANCSIK ZOLTÁN, majd
ARANYOSI GYÖRGY billentyűssel együtt- tettek, az hazai rocktörténetünk legtisztább fejezetéhez tartozik. Méltó rá, hogy ne feledkezzünk meg róla. Róluk. ... SLAMOVITS ISTVÁN egy hajnalban arra ébredt, hogy Skoda mikrobusz áll meg az albérleti ablaka
előtt, becsönget Attis, felpakolja és viszi- haza. Csapóval már hárman voltak és együtt választották ki- éles füllel, hideg szemmel-, kiket hívjanak még magukhoz. BARTA ALFONZ lett a billentyűsük. Karácsonykor keresték meg ajánlatukkal, pár napig tétovázott,
aztán beállt. Hangszerelő munkája és színes játéka erősen meghatározta a sikerhez vezető EDDA-hang kialakulását. Beély Kati letett basszusgitárját képletesen szólva RÓNA GYÖRGY vette kézbe, de fél év múlva úgy döntött,
lemond a rögös zenei pályáról. ZSELENCZ LÁSZLÓ került a helyébe. Pontosan emlékszik: "1978. szeptember 7-én, Abaújdevecseren
léptem az EDDÁ-val először színpadra." Ettől a naptól lehet számítani, hogy együtt állt a proficsapat: ATTIS, SLAMÓ, ZSÖCI, TALFI, BUKSI. De még sokat, iszonyúan sokat kellett dolgozni, hogy ez a csapat profi pályára is kerüljön... ... Eddig követte az első könyv (EDDA Művek, Miskolc) a gyárváros muzsikusainak krónikáját.
Az Ős-EDDA szerepléseit és eseményeit csak töredékes emlékezésekből lehetett felderíteni.
A visszaemlékezők azonban gyönyörű képet őriznek róla. 198 elejétől 1983 tavaszáig
564 EDDA-koncert zajlott le
Miskolcon, az országban és a környező országokban.
A BOMLÁS
... 1983 nyarán az EDDA-tábor több százezer fiatalja már úgy érezte magát, mint a válni készülő szülők fiai, lányai. Az országszerte folyó koncertek még családi ünnepek voltak, a finom zenei falatoktól még senki sem akarta elvenni az étvágyat, még a lelkiismeret és felelősségérzet tétován azt diktálta: meg kellene őrizni ezt az örömöt. De a gyerekeket - jó lenne ezt végre megtanulni - nem lehet becsapni! Soha azelőtt nem voltak akkora tömegek az EDDA-turnék koncertjein, soha úgy együtt nem volt a család, mint azokon a nyári estéken és soha olyan kegyetlen feszültség nem izzott a levegőben, mint amikor a zene mámorában ezrek és ezrek- sírtak. Mert tudták. Úgy látszik, érzékenyek vagyunk, a gyerekek különösen. Mi minden tényt, még mielőtt ténnyé válna már tudunk. Ehhez a pletykák röpködése kevés, ehhez nekünk belső precíziós érzékelőink vannak, mint az időjós békáknak és a viharmadaraknak. Mi a szándékokat jelekből megérezzük, még mielőtt kialakultak volna.... ... És még mennyi más fájdalomgombócot fakasztott fel jótékonyan a zene, amiről most hírtelen megsejtették: el akar hallgatni?!... KEDVES BARÁTUNK! Ezúton tudatjuk veled, hogy az EDDA MŰVEK -tagjainak közös elhatározása alapján- az év végén megszűnik. Ezért szeretettel meghívtuk 1983. december 17-én, szombaton 19 órára Miskolcra a Sportcsarnokba a nezekar búcsúkoncertjére. A szöveg fölött fotó: négy fej. Aki elsőnek elhagyta a várost, Barta már nem volt köztük. A négy tekintet között semmi kapcsolat, bizonytalanul merednek maguk elé. Négy magány. Fölöttük mállott vakolatú tűzfalon korommal írva: EDDA művek. És az elején krikszkraksz, mintha kentek volna oda még valamit, ami a képnagyításról lemaradt, s amivel így lett volna teljes a felirat: EX-EDDA művek. ... Lehet, hogy ez a kis cédulaplakát is sok volt. Ha csak egy-két gyerek fülébe súgták volna, hogy "oszlik az EDDA, szombaton búcsúkoncert", akkor is percek alatt futott volna szét a hír az egész országban. Megindult a levéláradat: ne tegyétek ezt! És megindult a roham a jegyekért... ... A jegyek nagy része órák alatt elkelt... Voltak, akik már napokkal előbb megjelentek Miskolcon. Pataky lakása olyanná vált, mint egy siratóház. A koncert napján egész csoportok bőgve jártak az utcán és már délelőtt ott ténferegtek a sportcsarnok körül... (Pataky)... Ki emlékszik a szerelme temetéséről arra, hogy mit prédikál a pap? Tudom, hogy jött a pillanat, amikor azt mondtam: színpadra! Danyi Attila szívességből bemondta, amit egyébként senki nem vállalt el: "Hölgyeim és Uraim! Az EDDA most játszik utljára." Valami ilyesmit... és én megpróbáltam összekapni magam, mint a belül síró, kifelé komédiázó bohóc... ...De aztán jött a "Kölyköd voltam" és a közönséggel együtt sírtunk... /"... Egy olyan mondatot szeretnék mondani, amely sajnos többet nem hangzik fel: Hölgyeim és Uraim, következik az EDDA Művek..."/ Hat év koncertjeiből és három nagylemezről 26 EDD-dal szólalt meg azon az estén: Kék sugár, Ó, azok az éjszakák, Rock énekes, Nekünk miért jó?, Nehéz dolog, Micsoda komédia, Keselyű, Álmodtam egy világot, Változás, Rossz állapot, Fémszívű, Engedjetek saját utamon!, Jár a füstben a halál, 1+1 koma, Hűtlen, Elektromos szemek, Vörös tigris, Kínoz egy ének, Érzés, Adj menedéket, Torony, Ítélet, Elhagyom a várost, Hosszú az út, Kölyköd voltam, A játék véget ér.... |
AJÁNLOM AZ OLDALT
